A Nobel-díj

(Kertész Imre az irodalmi Nobel-díj odaítélése utáni órában nyilatkozott magyar tudósítóknak)
XXX
Kertész Imre az örömhír vétele után
a berlini Wissenschaftskolleg épületében

Kertész Imrét Berlinben érte a hír, a Wissenschaftskolleg nyugalmas villájában, ahol egyéves ösztöndíjjal új regényén dolgozik. A hír persze nem volt teljes meglepetés: a német lapok legalább egy hete a fő esélyesként emlegették Kertész Imrét. Ezek után azt hittem, hogy az író már napok óta fogalmazza első gondolatait, de kérdésemre egészen más választ kaptam.

Nem volt időm gondolkodni, mert amióta nyilvánvalóvá vált, hogy jelölt vagyok, annyi hívást, telefonhívást, kérdést, érdeklődést kaptam, hogy ez a két nap ilyen izgatott álomban telt, lehet mondani.

Akkor próbálkozzunk a másik kézenfekvő kérdéssel: hogyan változik meg Kertész Imre élete a Nobel-díj után?

Remélem, hogy nem fog megváltozni az életem. Pillanatnyilag egy regényen dolgozom, és azt szeretném folytatni. Tehát egyelőre azt remélem, hogy ugyanúgy fogok élni, mint ezelőtt, csak Nobel-díjas leszek.

És hiába érdeklődünk tovább, a 73 éves író valóban nem számít nagy változásokra.

Ugyanazzal a laptoppal fogok dolgozni, mint eddig, laptoppal is csak azért dolgozom, mert a kezem egy betegségen ment át, nem tudok kézzel írni. Szerintem semmi sem fog változni azon kívül, hogy a jövőben Nobel-díjas leszek. Ezt hozzá fogják tenni mindig a nevemhez, ha hivatalosan említik majd.

A laptop billentyűi ezekben a hónapokban, a tízhónapos berlini ösztöndíj idején az új regény, a Felszámolás betűit kopogják.

Ez az új könyvem Magyarországon játszódik a fordulat idején és ma, és már felolvastam belőle két óra hosszat a Kamara Színházban szeptember 25-én olyan közönség előtt, amely nagyon jó közönség volt, részben intellektuális barátokból, írótársakból állt, részint pedig tényleg olyanokból, akik szeretik a műveimet. A kétórás felolvasás ritkaság, mert igen igénybe veszi a hallgatót, de ezt jól bírták.

Végül, egy későbbi kérdés után, Kertész Imre mégis elképzelhetőnek tart egy kis változást az életében.

Nem vagyok harcos típus, és miért is harcoljak, amikor nem volt, hogy úgy mondjam harcterem. Teljes egészében pusztába kiáltott szó volt sajnos, amit én művelek otthon. Remélem, ez megváltozik előbb-utóbb.

Amikor - és ez talán nem számít ünneprontásnak - a Nobel-díjjal járó pénzről érdeklődöm, Kertész Imre így válaszol:

Fogalmam sincs, hogy mennyi összeg társul a Nobel-díjhoz pillanatnyilag. Egyébként is egy ilyen nagyobb összeg még pillanatnyilag nem realizálható a számomra, de mindenesetre nem vagyok gazdag és ezt a pénz, azt hiszem, a jövőben a biztonságomat fogja garantálni, hogy nyugodtan dolgozhatom a terveimen.

A helyszín, Berlin, talán nem egészen véletlen. Kertész Imre sok időt tölt Németországban, és műveit itt jobban ismerik, kedvezőbben fogadják, mint odahaza.

Németország nagyon sokat jelent számomra. Elsősorban is nagy olvasói visszhangra találok. Azonkívül, amióta Németországban megjelennek a könyveim, úgy érzem, hogy itt valami feladatot teljesítek. Valamit, amit várnak, és tőlem megkapták. Egy interpretációját a saját történelmük egy részének, amelyet én nem moralizáló módon teszek, mint ahogy számosan, hanem objektív regényekben dolgozom föl, és ezt értékelik. Azonkívül a műveim német nyelven terjedtek el Európában. Német a kiadóm, a Suhrkamp Verlag.

Emögött rejlik még más is.

Nem csak Németországban, más országokban is ismertebb vagyok, mint Magyarországon. Azt nem tudom, hogy ez meg fog-e változni, az nem tőlem függ, de tény, hogy más országokban a holokausztot egészen másként fogják föl, mint Magyarországon, ahol ez még a társadalom tudatában egyáltalán nincs jelen, és mindent el is követett, különösen az eddigi politikai elit azért, hogy ez ne is legyen a társadalom tudatába. Ez az oka annak, hogy máshol nagyobb megbecsülésben részesülök, mint otthon részesültem, habár otthon sem panaszkodhatom, kaptam Kossuth-díjat, kaptam számos hivatalos elismerést, mindez arra vall, hogy hivatalos körökben talán jobban értékelték a munkáimat.

A hivatalos gratuláció ezúttal sem sokáig váratott magára. Még mielőtt a magyar tudósítók rendelkezésére állt volna, Kertész Imre félrevonult az igazgatóság szobájába.

Éppen most hívott telefonon Medgyessy miniszterelnök úr és gratulált személyesen. Nagyon meghatott.

És végül: mit jelent Kertész Imrének az, hogy ő az első magyar irodalmi Nobel-díjas?

Hát, erre így még nem gondoltam. Természetesen mindenekelőtt Krúdy Gyulára gondolok nagy szeretettel, aki nem kapott Nobel-díjat és a kedvenc régi magyar íróm. Ez most még inkább a magyar irodalomra fogja terelni a figyelmet, és Nádas Péter, Esterházy Péter irodalma itt jelen van Németországban és remélem, hogy őket is eléri egyszer.

2002. október 10.


Ehhez kapcsolódik:
A Nobel-díj előtt
A Nobel-díj után
A Die Welt díja
A Becsületrend
következő cikk
vissza az étlaphoz