Nofretete teste

Holnap megszűnik a fejetlenség Berlinben. Legalábbis átmenetileg. A helyszín az Egyiptomi Múzeum, és az időpontot szándékosan a szokásos hétfői zárvatartáshoz időzítették. A nagy esemény a nyilvánosság kizárása mellett történik. Nofretete fejét egyesítik a testével.

A dolog első hallásra különösnek tűnik, és az is. Amikor egy Lehel tér közeli konyhában két fiatal művész közölte barátaival, hogy el akarják készíteni Nofretete testét, és a testhez akarják illeszteni a fejet, a világ egyik legismertebb és legértékesebb műkincsét, a tervet elnéző mosoly fogadta. A Lehel tér közeli konyha egyébként történelmi tény, a velencei biennálé magyar pavilonjának kurátora, Petrányi Zsolt, hangsúlyosan emlegette is a projekt berlini bemutatóján, ezzel is illusztrálva a távolságot, amely az ötlet és a megvalósítás között húzódik.

Időközben a dolog komolyra fordult. Pesti hallgatóink nyilván tudják, hogy a két művész, Gálik András és Havas Bálint - művésznevükön: a Kis Varsó - átmenetileg birtokba vette a szégyenszemre üresen és lerobbanva szomorkodó Divatcsarnokot, mint az idei velencei biennálé magyar pavilonjának otthoni bázisát. A velencei biennálé pedig a kortárs képzőművészet legrangosabb rendezvénye. A magyar projekt pártolói a több mint háromezer éves Nofretete-fej és a vadonatúj szobortest párosítását olyan művészeti tettekkel állítják egy sorba, mint például Christo világhírű akciója, amelynek keretében 1995-ben becsomagolta a berlini Reichstagot, vagy mint a bajusz, amelyet a dadaista Marcel Duchamp pingált 1919-ben a Mona Lisára. Szóval, a Divatcsarnokból néhány napja Berlinbe érkezett a bronzba öntött test, és megkezdődtek a próbák. Szerencsére a Nofretete-fej olyan híres és fontos műalkotás, hogy a berlini Egyiptomi Múzeumnak van néhány másolata az eredetiről. A két művész - vagyis a Kis Varsó -, a kurátor, és nem utolsó sorban a berlini múzeum tisztességben megőszült igazgatója egy ilyen másolatot illesztett oda, ahol a bronz-szobor előre megfontolt szándékkal véget ér. Ezt vidám jelenetek kísérték. Mint a kurátor, Petrányi Zsolt mesélte, az amerikai turisták, akik leperkálták a belépti díjat az egyedülálló látványért, megdöbbenve szemlélték, hogy nemcsak a vitrinben van egy Nofretete, hanem egy barátságos idegen hóna alatt is. Petrányi Zsolt megpróbálta meggyőzni őket, hogy az az igazi, amelyik az ő kezében van. De ez csak epizód, a művészet azért haladt tovább a maga útján. A főpróba következő lépése az volt, hogy a szobortestet a vitrin elé állították, és ügyesen úgy fotózták, hogy a fej a megfelelő helyre kerüljön. Mivel a vitrinben lévő Nofretete-fej hatalmas érték - ezt nem győzzük elégszer hangsúlyozni - csakis a nyilvánosság kizárásával, pár percre, a fotó-dokumentáció kedvéért kerül ki holnap a biztonsági vitrinből, és kerül a magyar művészcsoport, a Kis Varsó által szoborba öntött testre. Még ez is nagy dolog: sem a fiatal magyar művészek, sem a német múzeumi szakma sokat tapasztalt képviselői nem hitték volna, hogy az Egyiptomi Múzeum igazgatója, Dietrich Wildung belemegy ebbe a szentségtörésbe. De végül hajlandó volt, és a kisebb lelki válságot legfeljebb akkor sejthettük, amikor az idős professzorok finom modorában az egyiptológus valami olyasmit jegyzett meg, hogy az antik kultúrával, amely nem beszél vissza, egyszerűbb foglalkozni, mint a kortárs művészettel.

A velencei biennálé június közepétől november végéig tart. És miután Berlinben a fej csak átmenetileg került a helyére, Velencében a szobortest fej nélkül lesz látható. Ennek elemzésére: az üresség és a veszteség taglalására, az antik és a mai kultúra összetartozásának és egyúttal összeférhetetlenségének értékelésére ezúttal nem vállalkozhatunk, legfeljebb arra, hogy méltassuk a berlini múzeum további szíves felajánlását. Miközben a velencei magyar pavilonban ott áll a fej nélküli test, Berlinből a nap mind a 24 órájában élőben közvetítik Velencébe, hogyan viselkedik a test nélküli fej vitrinbe zárva, hol látogatók által megcsodálva, hol csöndes magányában.

A test persze további művészeti és vulgáris viták tárgya lehet. A művészettörténészek felfedezhetik, hogy a Kis Varsó által készített szobor nem is áll olyan távol a korabeli, feltűnően valósághű egyiptomi nő-ábrázolásoktól. A kevésbé tájékozottak viszont talán meglepődhetnek, miért lett ilyen nyiszlett, kissé megereszkedett teste a berlini Nofretetének, akit a milliószámra látott poszterek és emléktárgyak a női szépség klasszikus mintájaként láttatnak. De hát a történelmi valóság az, hogy Nofretete, mint Ekhnaton fáraó főfelesége 40 éves korára hat gyereket szült. És a Kis Varsó ennek megfelelően öntötte bronzba.

2003. május

* * *

Az egyiptomiak visszakérik Nofretetét a németektől, és ez az egész a magyarok miatt van. Az előzmény a május 26-i hétfői napra nyúlik vissza, amikor két magyar művész kedvéért a berlini Egyiptomi Múzeumben kivették a vitrinből a világhírű Nofretete-fejet és ráhelyezték a két magyar művész által szoborba öntött új testére. Az egész néhány percig tartott, az eredmény ennek a hétnek a végétől tekinthető meg a kortárs képzőművészet legrangosabb rendezvénye, a velencei biennálé magyar pavilonjában. Ott lesz a szobor-test, és ott vetítik a test és a fej egyesítéséről készített dokumentációt. A terv szerzője és a szobortest készítője Gálik András és Havas Bálint - művésznevükön: a Kis Varsó.

Nofretete Ekhnaton fáraó fő-felesége volt, és ebben a minőségében az egyiptomi történelem fontos szereplője. Az egyiptomi kultúra illetékesei tehát fölháborodtak, mégpedig két okból is. Egyrészt, mert azzal gyanúsítják a berlini múzeumigazgatót, hogy nála nincs biztos helyen az értékes műalkotás, másrészt azért, mert a Kis Varsó által készített szobor-test mezítelen. "Nofretete királyné csupaszon a berlini múzeumban" - írta szalagcímében egy egyiptomi lap. Könnyen lehet persze, hogy a felháborodás részben mű-felháborodás. Az egyiptomiakat régóta bántja, hogy a közel-keleti ásatások sok műkincse Berlinbe vagy Londonba került - Nofretete például 1913 óta van Berlinben. Talán most jó alkalmat láttak a kincs visszakövetelésére. A berlini lapok ezen kívül megírják, hogy az itteni Egyiptomi Múzeum igazgatójára, Dietrich Wildungra haragszanak egyiptomi kollégái, mert a berlini professzor bírálta az egyiptomi feltárásokat a gizehi piramis titkos járataiban. A professzor becsületére legyen mondva, ő most megvédte a magyar művész-páros munkáját, azt üzenve az egyiptomiaknak, hogy Nofretete több mint háromezer éves fejének egyesítése az új testtel nem bohóckodás, hanem igényes művészet, célja pedig az ó-egyiptomi és a kortárs művészet közötti párbeszéd.

2003. június


Ehhez kapcsolódik: következő cikk
vissza az étlaphoz