Marlene

Napok óta minden este régi Marlene Dietrich filmeket nézek a tévében, és ezzel biztosan nem vagyok egyedül: Németország alaposan rákészült a mai nagy napra, az egyetlen német világsztár születésének századik évfordulójára. Egyedül Berlinben négy múzeumban látható Marlene-kiállítás. Természetesen a filmmúzeumban is, de ezen kívül emlékeznek rá a schönebergi városházán, az egykori Nyugat-Berlin kormányzati székhelyén. Ez meglehetősen ellentmondásos fejezet a hosszú történetben: a németek közül nem mindenki bocsátotta meg a berlini születésű, és mindenképpen echt berlini Marlenének, hogy a második világháború idején amerikai állampolgárként az amerikai katonákat buzdította a fronton. Amikor másfél évtizeddel a háború után Berlinbe látogatott, nem csak ünneplésben volt része. További kiállítás látható a postamúzeumban, csupa Marlene Dietrich bélyeggel, és felhasználta a kínálkozó lehetőséget a homoszexuálisok kis berlini múzeuma is. Amire a komoly filmmúzeumban csak célozgatnak, azt a melegek múzeuma érthető okokból alaposan körbejárja: a sztár rengeteg szerelme és szeretője között nemcsak férfiak, hanem nők is akadtak. Legalábbis az erről szóló legendák tartják magukat. Közülük is a legkalandosabb az, amikor - nem sokkal Hollywoodba érkezése után - Marlene Dietrich elszerette Greta Garbo elől a spanyol írónőt, Mercedes de Acostát, de említésre érdemesek a találgatások a párizsi évekből, a két nagymama-korú énekesnő, Marlene Dietrich és Edith Piaf bensőséges kapcsolatáról is.

Marlene Dietrich emlékére a legjobb német színésznők és énekesnők részvételével az év utolsó napjaiban minden este gálaműsor lesz a sztár első berlini sikereinek helyszínén, a Friedrichstadtpalastban. A századik születésnap alkalmából a német kormány is nyilatkozatot adott ki. Vagyis, immár mintegy hivatalos álláspontnak mondható, hogy Dietrich a végzet asszonya volt, de a kormányközlemény részletesen kitér arra is, hogy a sztár milyen bátran ellenállt a hitleri rendszer csábításának, és nem tért vissza a náci Németországba, hanem látványosan küzdött a náci rendszer ellen. Maradandó érdemei vannak abban, hogy a barbárság éveiben fenntartotta a jobb és kulturált Németország képét - méltatja a kormány közleménye. A mai századik születésnap eseményei közé tartozik természetesen Marlene Dietrich berlini sírjának megkoszorúzása, este pedig soha nem látott filmfelvételek ősbemutatója lesz, miután sikerült magánjellegű felvételeket előásni az archívumokból. Berlin bocsánatot kért Marlene Dietrichtől. Ez Dietrich berlini sírjánál történt meg, a világsztár születésének századik évfordulóján. A késői kiengesztelődés háttere, hogy Marlene Dietrich hátat fordított a náci Németországnak, és a háború éveiben amerikai állampolgárként, amerikai egyenruhában lelkesítette az amerikai katonákat. Németországban, sőt szülővárosában, Berlinben emiatt voltak, akik hazaárulónak tartották, és 1960-ban, amikor egy vendégszereplésre hazatért, tüntetők is fogadták, "Marlene, go home" jelszóval. Voltak, akik még 1992-ben, Dietrich berlini temetésén is kinyilvánították ellenszenvüket. Később éveken át tartó kínos vita folyt arról, hogy nevezzenek-e róla utcát, míg végül 97-ben az ő nevét adták az új belváros központi terének. A sírnál most Berlin nevében a tartományi kormány kancelláriafőnöke követte meg Marlene Dietrichet. Koszorút küldött Johannes Rau szövetségi elnök is, egy közlemény kíséretében, amely ugyancsak méltatta, hogy a kiemelkedő művész milyen sokat tett a náci diktatúra idején Németország demokráciájáért és szabadságáért. A Marlene Dietrich születésének századik és halálának tizedik évfordulója közötti hónapokban, de különösen most, a századik születésnapon kiállítások, gálaműsorok és filmvetítések sorozatával emlékeznek meg a német világsztárról.

2001. december 27.