Zenedráma Bayreuthban

A papa elválik a mamától, az új feleség a papa titkárnője. A gyerekek a mama oldalára állnak, de ebből baj lesz: a papa összevész a nagylánnyal, a lány külföldre költözik, örök harag. Ámde változnak az idők: a nagy tanács visszahívja a leányt, hogy vegye át a papa trónját. A papa azonban nem hajlandó. Most éppen szünet van, mindenki kíváncsian várja a következő felvonást. Kérem az operabarátokat, ne törjék fölöslegesen a fejüket: ez nem egy opera cselekménye, ezt a forgatókönyvet az élet írta. Az operához persze vastagon köze van. A főszereplők a Wagner-család tagjai, a történet a bayreuthi ünnepi játékok vezetői posztjáról szól. A 81 éves Wolfgang Wagnernek előbb-utóbb távoznia kellene, de jogilag úgy néz ki a helyzet, hogy élete végéig szóló szerződése van, és esze ágában sincs lemondani: az isten alkonyát egyelőre nem tűzte műsorra. Az alapítványi tanács március végi döntése után közölte, hogy a tanács nem az utódlásról döntött, hanem csak a jelölésről. A német lapok azt találgatják, hogy ezek után az utód, Wolfgang Wagner lánya, Eva Wagner-Pasquier mire számíthat. Ő most 55 éves, és meglehet, hogy már nyugdíjas lesz, mire apja távozik, illetve mire az apja által kötött szerződések lejárnak, és ő maga vehetné a kezébe az irányítást. A konfliktus mögött elsősorban a válás nyomán kitört családi viszálykodás áll, mert amúgy Eva Wagner-Pasquier gyakorlott opera-menedzser. A válásig apja mellett dolgozott, és annak idején állítólag kulcsszerepe volt Bayreuthban. Azóta volt már a londoni királyi opera, a Covent Garden direktora, Párizsban a Châtelet- és a Bastille-operát is vezette, most pedig az Aix-en-Provence-i fesztivál műsorigazgatója. Azt mondják róla, hogy minden feltételnek megfelel, nem is beszélve arról, hogy Richard Wagner egyik dédunokája, ami a hagyományait őrző Bayreuthban ugyancsak fontos szempont.

Más kérdés, hogy ha Eva Wagner-Pasquier előbb-utóbb átvenné az ünnepi játékok vezetését, a változás nem lenne nagy. A pályázók közül a másik dédunoka, Nike Wagner nyújtotta be az érdekesebb, újítóbb szellemű koncepciót. Nike Wagner - már miután alulmaradt - egy interjúban felidézte, hogy Richard Wagner a maga idejében formabontó zenész volt, és ha a mester hagyatékát fantáziátlanul igazgatják, akkor koporsóba zárják, leplombálják. Nike Wagner odáig ment, hogy kijelentette: ha Bayreuthban nincs mozgás, nincs utópia, akkor az ünnepi játékok olyanok lesznek, mint a Musikantenstadl, ami már elég erős, hiszen az említett német tévéműsor - közönségét és újító szellemét tekintve - a magyarországi Dáridó egyik rokona.

Addig is, amíg Bayreuthban az utódlással bajlódnak, ez a bizonyos újító szellem érdekes módon vidékről jön, váratlan helyről, a meiningeni színházból. Meiningen földrajzilag nincs messze Bayreuth-tól. Kisváros Türingiában. Színházának létrejöttét annak köszönheti, hogy annak idején mindegyik német hercegségnek és grófságnak saját operája és zenekara kellett, hogy legyen. A meiningeni színház nagy történelmi hagyományú, de német viszonyok között egyértelműen vidéki, hogy azt ne mondjam, provinciális ház a volt NDK-ból. És most áprilisban négy egymást követő napon folyamatosan eljátszották a teljes Niebelung-ciklust, az intendáns, Christine Mielitz rendezésében. Erre egy 1876-os bayreuthi vállalkozás óta nem volt példa. A 16 órás, váltott zenekarokkal teljesített maraton után a kritikusok nagy lelkesedéssel álltak fel. Nem pusztán a vállalkozás nagysága keltett elismerést, hanem nagy ünneplés fogadta a 28 éves orosz karmestert, Kirill Petrenkót, aki előtt egyébként még nagy karrier áll: jövőre ő lesz a berlini Komische Oper zeneigazgatója. Meiningenben apait-anyait beleadtak. A díszleteket a neves osztrák szobrász, Alfred Hrdlicka tervezte. Nem marad el a német operaszínpadokon - persze Bayreuthot leszámítva - szépen terjedő polgárpukkasztás sem, például a Hrdlicka által tervezett, tüzet okádó hatalmas fallosz, aminthogy az sem a klasszikus wagneri eszköztár része, hogy a végén a new yorki Wall Street képe jelenik meg, tudatván a közönséggel a fő tanulságot: a világot a pénz igazgatja.

A pénz van annak a hátterében is, hogy Berlinben jövőre minden eddiginél nagyobb Wagner-ciklus lesz. A Staatsoper művészeti vezetője, Daniel Barenboim terve már pusztán mennyiségileg is könnyen háttérbe szoríthatja Bayreuthot. Barenboim arra számít, hogy a tehetős nemzetközi közönség jövő márciusban és áprilisban tömegesen áramlik majd az Unter den Linden elején álló, nagy hagyományú operába. Már a jegyárak is jól mutatják, hogy Barenboim és társai milyen magasra értékelik a tíz operából álló ciklust, no meg azt is, hogy a Staatsoper finanszírozásában mekkora lyukakat kell betömködni. Aki ez első sorban szeretne ülni, annak pontosan 260 eurót, vagyis egyetlen estére körülbelül 70.000 forintot kell leszurkolnia. Aki A bolygó hollanditól a Parsifalig mind a tíz előadásra befizet, az tíz százalék kedvezményt kap, és ráadásul már most lefoglalhatja a helyét. A teljes ciklusok bérletei után a maradék jegyeket októbertől árulják. A legolcsóbb hely négyezer forintnak megfelelő euróért kapható - ha egyáltalán marad még.

2001. május