HVG, 2007. február 24.
ONLINE NYOMOZÁS
A gépem a váram
A személyiségi jogokat a terrorizmus elleni harc közepette is tiszteletben kell tartani - ezzel kérdőjelezte meg a német legfelsőbb bíróság a számítógépes vírusokra épülő titkos nyomozást.
Van házkutatási parancsuk? Ha nincs, nem jöhetnek be! A német legfelsőbb bíróság február eleji ítélete a krimikből jól ismert aranyszabályt idézhette a belügyminiszter emlékezetébe. A rendőrség legnagyobb bánatára a döntés egyelőre megtiltja, hogy terroristagyanús egyének vagy más rosszban sántikálók számítógépeibe a titkosszolgák ugyanúgy behatoljanak távolról, ahogyan ártó szándékú vírusterjesztők vagy bankcsalók telepítenek titokban kémprogramokat a merevlemezekre.
A magánlakás sérthetetlensége Németországban alkotmányos alapelv, ezért szól úgy a szabály, hogy házkutatást sem engedély nélkül, sem titokban - vagyis az ott lakók távollétében - nem szabad tartani. Hasonlóképpen a mostani ítélet azon a megfontoláson alapul, hogy egy otthoni számítógépen olyan személyes adatok találhatóak, amelyek még a terrorizmus elleni küzdelemben sem kerülhetnek a tulajdonos tudta nélkül a bűnüldözők szeme elé. Burkhard Hirsch egykori liberális parlamenti alelnök szavaival a számítógép nem más, mint birtokosának kihelyezett agya, beletúrni tehát még a lehallgatásnál is súlyosabb beavatkozás. A német Káosz Komputer Klub hackerei azt is lehetségesnek tartják, hogy valaki a távolból kompromittáló adatokat helyezzen el a számítógépen, például gyermekpornográfiával járassa le a tulajdonost.
A német legfelsőbb bíróság most olyan törvényalkotásra utasította a parlamentet, amely a házkutatás vagy a lehallgatás reguláihoz hasonlóan körülbástyázza a technikailag egyébként lehetséges online kutakodást. Addig, ha a rendőrök mégis kíváncsiak a merevlemez tartalmára, szokásos házkutatási engedéllyel a tulajdonos szeme láttára másolhatják le az adatokat.
A lehallgatás már csak azért is figyelemre méltó párhuzam, mert e módszer kiterjesztése - amikor is az addig csak nyilvános helyeken engedélyezett fülelés után bevezették a magánlakások bepoloskázását - 1998-ban, a Helmut Kohl vezette konzervatív-liberális koalíció idején heves politikai viharokat kavart. Az alkotmánymódosítással járó jognyirbálás elleni tiltakozásul a liberális igazságügy-miniszter, Sabine Leutheusser-Schnarrenberger már akkor lemondott, amikor pártja jóváhagyta a tervet. Időközben 2004-ben az alkotmánybíróság visszanyeste a törvényt, és szigorúbb feltételekhez kötötte a lakáslehallgatást: csak akkor jogszerű, ha különösen súlyos bűncselekményekről van szó, és már alapos a gyanú valaki ellen, valamint ha nem érint kívülállókat - a rendőröknek elvben le kellene állítaniuk a felvételt, ha mondjuk az ügyvéd vagy a szerető veszi át a szót -, és végül ha utólag tájékoztatják a gyanúsítottat, hogy módja legyen jogorvoslattal élni. A legfelsőbb bíróság mostani ítélete után feltehetően hasonló feltételekhez kellene kötni a számítógépekbe történő titkos behatolást is. A módszer bevetése nem pusztán elméleti lehetőség: a szövetségi bűnügyi hivatal szóvivője decemberben elismerte: már kaptak bírói engedélyt, hogy rákapcsolódjanak gyanúsítottak számítógépére.
Nem tünteti fel jó fényben a közvélemény szemében a titkosszolgákat, hogy a lehetséges terroristák és egyéb gonosztevők komputerében kutakodva ugyanolyan módszereket alkalmaznak, amelyek ellen egyébként a békés polgárok - nem utolsósorban belügyminisztériumi tanácsadással - buzgón védekeznek számítógépes vírusirtók és tűzfalak bevetésével, no meg kellő óvatossággal. A mondabeli csalárd görög trójai falóról elnevezett parányi programok észrevétlenül fészkelik be magukat a számítógépbe, majd bármilyen információt - tárolt iratot és e-mailt, jelszót, bankszámlaműveletet, billentyűleütést - képesek továbbítani megbízójuknak. A trójaiakat legkönnyebben egy e-mail mellékletében elrejtve lehet célba juttatni. Bár óvatos felhasználó nem nyitja ki a gyanús küldeményeket, a rendőrök általában tudnak annyit a gyanúsítottról, hogy személyre szabott, az éberséget elaltató drótpostát küldenek neki.
Megeshet, hogy még a gondos felhasználó vírusfelismerő programján is keresztülcsúszik a belügyi trójai. Igaz, mindeddig nem sikerült bizonyítani a nemzetközi számítógépes közösség gyanúját, amely szerint a legelterjedtebb operációs rendszer és internetböngésző gyártója, a Microsoft szándékosan hagy az amerikai hatóságok számára biztonsági réseket a programjain. A cég ezt határozottan cáfolja. Szintén az összeesküvés-elméletek ellen szól, hogy a nemzetközi piacon több nagy, adatbázisát naprakészen frissítő vírusirtó cég működik, és aligha vesztegetheti meg mindegyiket az összes, ilyesmiben sántikáló rendőrség. Létezik viszont olyan cég, például a svájci ERA IT Solutions, amely kizárólag belügyi hatóságoknak ad el trójaiakat.
Kiszolgáltatott előfizetők?

„Nem támogatok semmiféle olyan törvénymódosítást, amely az alkotmányban biztosított szabadságjogokat sérti.” Ezzel az indoklással küldte vissza az előkészítőknek az elektronikus hírközlési törvény módosítását Kóka János gazdasági miniszer. A törvénymódosítás - amely adatkezelésről és nem lehallgatásról szól - indoka a terrorizmus és a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem, s igazodik az EU tavaly közzétett irányelveihez. Mobiltelefonos hívásaik alapján jutottak el például a 2004-es madridi merénylet néhány tetteséhez, de pedofil képek terjesztőinek vagy bankszámlacsalóknak a leleplezéséhez szükség lehet az internetes forgalom adataira is. Az idehaza készülő törvénymódosítás első változatát a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) - amelynek egyik alapító tagja a terveket Orwelli törvénymódosítás készül címmel nyilvánosságra hozó Index -, a Társaság a Szabadságjogokért (Tasz) és az adatvédelmi biztos hevesen bírálta. A Tasz szerint az EU ajánlásához képest a módosítás túlságosan szabad kezet ad a nemzetbiztonsági szerveknek azzal, hogy a telefon- vagy internetszolgáltatóknak nemcsak célhoz kötött kéréseknek kell eleget tenniük, hanem a szervek bírói engedély nélkül két éven át mintegy készletezhetik „gyakorlatilag a teljes lakosság” híváslistáit és hasonló adatait. Miután az internetforgalom adatainak ilyen kezelésére (nyilván mert ez is többletköltséget okoz a szolgáltatóknak) az EU 16 tagja haladékot kért, az MTE nem érti, Magyarország miért siet annyira ennek bevezetésével. Az éppen visszavont tervezetben az MTE és a Tasz furcsállotta „az elektronikus hírközlési rendszer jogosulatlan vagy jogsértő felhasználásának üldözése” jogcímet is, mert ez olyan általános, hogy közelebbről meg sem határozott szervek nemcsak terroristák elfogása címén, hanem akár egy számla ki nem fizetése, akár illegális fájlcserélés miatt is ellenőrizetlenül juthatnának személyes adatokhoz.